Messziről nézve: Szíriai leszerelés - túl szép, hogy igaz legyen

CímMessziről nézve: Szíriai leszerelés - túl szép, hogy igaz legyen
Közlemény típusaOnline cikk / Web Article
SzerzőkRadnóti, András
Teljes szöveg


Messziről nézve: Szíriai leszerelés - túl szép, hogy igaz legyen

2013.09.16. | Radnóti András | 2 komment

 

A szombaton Genfben bejelentett, a szíriai vegyi leszerelésről szóló megállapodás távolról sem diadal Amerika és a Nyugat számára. Az egyezség sehol nem említi a fegyveres beavatkozás lehetőségét; a szír diktátor, Basár al-Asszad így könnyedén megvezetheti a nemzetközi közösséget és megtarthatja vegyi fegyverei egy részét.

 

A hét elején bejelentett orosz terv, mely szerint Szíriának át kellene adnia vegyi fegyvereit az ENSZ-nek – így elkerülve egy amerikai offenzívát – általános tetszést aratott. Az orosz sajtó szerint a bejelentés felért egy „diplomáciai puccsal”, de az a többi érintett számára is kényelmes megoldásnak tűnt. Ha ugyanis Asszad vegyi fegyverei a Szervezet ellenőrzése alá, majd megsemmisítésre kerülnek, okafogyottá válik az amerikai beavatkozás. Márpedig az intervenció meglehetősen népszerűtlen mind az amerikai népesség, mind Kongresszus-beli képviselőik körében; így lehetséges, hogy Putyin elnök javaslatával Obama elkerült egy vereséget, amely elnökségére nézve végzetes lehetett volna. Asszad biztosan elkerült egy csapást, amely hatalmára nézve végzetes lehetett volna; Putyin persze komoly sikert aratott. Nem csak, hogy ő volt, aki megelőzött, de legalábbis késleltetett egy újabb amerikai hadjáratot a Közel-Keleten, de közben jófiú benyomását keltette, aki a tömegpusztító fegyverek visszaszorításáért dolgozik.

 

Túl szép, hogy igaz legyen

 

Obama elnök tudja ezt: ő és az emberei egész héten azt hajtogatták, hogy bármilyen megállapodásnak ellenőrizhetőnek kell lennie és mögötte ott kell állnia a fegyveres beavatkozás lehetőségének. A John Kerry amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter által szombaton bejelentett megállapodás szerint a szír kormánynak egy héten belül össze kell állítania egy listát a vegyi fegyvereiről és egy nemzetközi szakértőcsoport azonnali és korlátlan rendelkezésére kell bocsátania azokat. A terv szerint novemberre minden gyártóegység leállna, a jövő év első felében pedig minden vegyi fegyver megsemmisítésre kerülne. Kétségtelenül ambíciózus terv; sokak szerint évekig is eltarthat a világ talán legnagyobb vegyifegyver-arzenáljának megsemmisítése. Van azonban egy fontos részlet, amely árnyékot vet erre az amúgy lenyűgöző diplomáciai teljesítményre, mégpedig a betartathatóság.

 

Az Egyesült Államok ugyanis eltökéltnek tűnt, hogy kieszközöljön egy ENSZ BT-határozatot a megállapodás megtámogatására. Egy ilyen határozat feltehetően engedélyezte volna a fegyveres erő használatát abban az esetben, ha az Asszad-rezsim nem tartja be a vállalásait. Mégis, amiben végül megállapodtak, a betartathatóság szempontjából vajmi kevés. Ha Szíria nem tesz eleget az egyezségnek, az ügy visszakerül a Biztonsági Tanácshoz, ahol akkor majd beterjesztenek egy határozatot a katonai akció engedélyezésére. Vagyis Amerika és a Nyugat visszakerül a startvonalra.

 

Orosz rulett

 

Azt gondolom, Putyin valóban szeretné, hogy működjön a terve. Látta már, hogyan fordul a hadiszerencse ebben a polgárháborúban, és attól fél, hogy, ha végül esetleg a lázadók kerekednének felül, a Szíriában küzdő csecsen harcosok hamar eljuttathatják a gázokat a Kaukázusba. No meg – gondolhatja Putyin – ez a teljesítmény nagyban hozzájárulhatna az Oroszország világhatalmi pozíciójának visszaállítását célzó törekvéséhez.

 

 

 

De éppen e törekvés miatt valószínűsíthető, hogy Putyin nem fogja Asszad kezét elengedni, bármi is történjék. Túl régen támogatja, túl sokat kockáztatott – a stratégiai és gazdasági megfontolásokon kívül presztízs-szempontok is nagyban érvényesülnek itt. Oroszország feltehetően akkor sem fog egy fegyveres beavatkozást engedélyező BT-határozatot támogatni, ha kiderül: Asszad nem engedte el titkos tervét, mely szerint – ha nincs más lehetőség – honfitársai tízezreit gázosítja majd el.

 

Megbízhat-e bárki Asszadban?

 

Elvégre egészen e hét elejéig makacsul tagadta, hogy egyáltalán vannak vegyi fegyverei, miközben csöndben az Egyesült Államok toleranciaküszöbét tesztelte egyre növekvő méretű gáztámadásokkal. Elvégre egészen addig nem engedte be az ENSZ-szakértőket, amíg gyakorlatilag minden bizonyítékát meg nem semmisítette annak a támadásnak, amit azok ellenőriztek volna. (Valamit elfelejthetett: azonosítatlan mesterlövészek a misszió legelső napján elkezdtek a hotelt éppen elhagyó ENSZ-konvojra lövöldözni.) Nem, Asszaddal aligha lehet bármilyen jóhiszemű egyezséget kötni. Minden bizonnyal egyszerre akarja megúszni a büntetést és megtartani vegyi fegyvereinek legalább egy részét.

 

Lehet, hogy a most született megállapodással lehetősége is lesz rá. Akár máris szétszórhatta a kérdéses gázokat országszerte többszáz különböző helyre. Néhányat máris jól elrejthetett, vagy akár át is szállíttathatott Libanonba szövetségeseivel, a Hezbollahhal. Most van még egy hete, hogy befejezze a munkát. S mivel senki nem tudja pontosan mi és mennyi van a diktátor birtokában, gyakorlatilag bármilyen listát összeállíthat. Akkor aztán majd a szakértőkön múlik, hogy felderítik-e az igazságot – már ha a szír kormány képes és hajlandó a biztonságukat garantálni és bármihez, bármikor hozzáférést adni.

 

Ennek a megállapodásnak a létrejöttéhez az Egyesült Államoknak fel kellett adnia a legfontosabb feltételét. Lavrov feltehetően nem akarta azt elfogadni, és a javaslat ahhoz túl szép volt, hogy visszautasítsák. Most azonban Amerikának szorosan figyelnie kell a fejleményeket, és készenlétben tartania a csapatait. Ha világossá válik, hogy Asszad bolonddá tette őket – és Putyin még mindig nem áll készen a beavatkozás támogatására – a Biztonsági Tanács jóváhagyása nélkül is támadniuk kell.