Kizárják-e Kövér Lászlót a Fidesz-MPP-ből?

CímKizárják-e Kövér Lászlót a Fidesz-MPP-ből?
Közlemény típusaMagazin cikk / Magazine Article
SzerzőkHegedűs, István
Teljes szöveg

1. Kövér László védelmében

Megdöbbentő leleplezést közöl a Népszabadság szombati, 1999. március 13-i számában Pünkösti Árpád. Diszkréten, mellékesen, nem a bulvárlapok stílusában, de egyértelműen. A Fidesz 1988. március 30-i megalakulásával foglalkozó, 'Szeplőtelen fogantatás 2.' című cikkének vége felé Kövér László áprilisi rendőrségi kihallgatásának történetét eleveníti fel. Öt szervezőt rendelt be a hatóság a harminchétből; a kézbesített idézésben nem közölték, milyen célból hívják be őket. Kövért, aki az új ifjúsági politikai tömörülés létrehozásának egyik legfőbb kezdeményezője volt, "ott szólították csak fel, hogy tagadja meg az alapító nyilatkozatot". Innen magát a kihallgatottat idézi a szerző: "Ez megtörtént. Ezek után aláiratták velem a jegyzőkönyvet." Pünkösti megértően hozzáteszi, hogy a nyílt ellenzéki politizálásba fogó ifjú szerint "mindnyájan megijedtek", hiszen "egzisztenciális kockázatot vállaltak". Ráadásul az alapító atyának éppen ekkor született meg első fia, majd egy évre rá a második.
Ha ez a történet igaz, akkor az idei tavaszi pártkongresszuson a Fidesz - Magyar Polgári Párt feldühödött küldöttei minden bizonnyal kiteszik Kövér szűrét a szervezetből. Aligha bocsátanák meg 'az egyes számú tagkönyv tulajdonosának' - tizenegy évvel az események után sem -, hogy néhány nappal a legendás szervezet megalapítását követően, a puhuló diktatúra ügynökeinek első keresztkérdésére azonnal elárulta eszméit és csapattársait.
Csakhogy 'minden másképp volt'. Pünkösti egy interjúra hivatkozik, amelyet Kövér Bossányi Katalinnak adott. Nos, a 'Szólampróba - Beszélgetések az alternatív mozgalmakról' című interjúkötetben (Láng Kiadó, Budapest, 1989, 72. oldal) Kövér László így számolt be a rendőrségi kihallgatásról Bossányinak: "rákérdeztek, hogy tudom-e, mi a Fidesz? Válaszoltam: igen, hiszen alapító tag vagyok. S akkor rögtön rátértek a lényegre: engem ezért most figyelmeztetésben fognak részesíteni. Ha akarok, nyilatkozhatok, ha nem, meg is tagadhatom, hogy kifejtsem: kik, mikor, milyen célok érdekében s milyen engedélyek birtokában hozták létre a Fidesz-t. Számomra - némi vita után - kiderült: azt akarják, hogy tagadjam meg ezt a nyilatkozatot. Ez megtörtént, ezek után aláiratták velem a jegyzőkönyvet…" Kövér tehát megtagadta a nyilatkozatot. Mármint azt a - szerepzavarba került kihallgatói által is némileg sugallt - megoldást választotta, hogy nem beszél ('nyilatkozik') a Fidesz megszervezésének hátteréről. Ez a nyilatkozat nem az a nyilatkozat: Kövér nem a Fidesz Alapító Nyilatkozatát tépte ketté és égette el 'inkvizítorai' előtt… 'Mecsoda különbség', avagy 'szarva közt tőgye'! (Hála a rendszerváltásnak, ma már mindenki szabadon választhat az egységes magyar szólásgyüjteményből.)
A Népszabadság remélhetőleg gyorsan elnézést kér a polgári titkosszolgálatokat felügyelő minisztertől. A Fidesz megalakítását pedig továbbra is büszkén vállalhatja az összes egykori alapító - függetlenül attól, hogy ma kormánypártinak vagy ellenzékinek, illetve konzervatívnak, liberálisnak, esetleg baloldalinak tekinti-e magát.

2. Kövér László ellenében

K-val rendszeresen azt játsszuk (most kivételesen nem Kövérről van szó), hogy jelentős magyar politikai tényezők újszerű retorikai megfogalmazásait felolvassuk egymásnak az újságokból, s a másiknak fel kell ismernie, kitől származik az idézet. Ugyanaznap, amikor Pünkösti cikke megjelent, meglepő tartalmú körmondatra bukkantam. K. ezúttal nem mert találgatni, ki lehet a bonyolult gondolat szerzője - félt, hogy bakot lő. Íme a szöveg: "A vesztenivaló nélkülieket, az '56 és '68 kudarcait és illúzióit gondolkodásukban nem hordozó radikális fiatal generációt képviselő Fidesz, a már az EKA-ban is a 'nyugodt erőt' alakító, magát sikeresen az integráló, kompromisszumteremtő, a rendszerváltozás iránt mégis következetesen elkötelezett majdani nyerő pozíciójába manőverező MDF, illetve a kettejük között vergődő, a 'mérsékeltek' közötti másodhegedűs szerepet elviselni nem tudó SZDSZ útjai a négyigenes népszavazás populista ötletének megvalósításával szétváltak." Mivel ez a rendkívüli politikai aprólékossággal kicentizett - bár nyelvtanilag nem tökéletes - történelmi-ideológiai alapvetés a Magyar Nemzetben jelent meg, kizárhatjuk azt a feltételezést, hogy a mai egyensúlytalan időkben Kövér László szándékos provokáció áldozatává vált. Mint a Fidesz-MPP második embere és legfőbb teoretikusa, alighanem komolyan gondolja, amit mond. Amúgy sem jellemző rá az új választói célcsoportoknak szóló szigorúan pragmatikus üzenetek gyártása.
Hagyjuk most nyitva azt a kérdést, hogy Kövér fideszes öndefiníciója mennyiben felel meg az 1988-89-es évek önmeghatározási törekvéseinek. Ne foglalkozzunk azzal sem, hogy az MDF valóban összefogta-e az Ellenzéki Kerekasztal nyolc vagy kilenc szervezetét. Ne értekeljük az SZDSZ politikáját kőkeményen bíráló megállapításokat sem. (Hacsak nem arról van szó, hogy az EKA I/5-ös albizottságában, ahol a sajtószabadság megteremtésének lehetőségeit vitattuk meg, Haraszti Miklós mögöttem csak 'másodhegedűs' lehetett.) Felejtsük el azt az újszerű koncepciót, hogy a kerekasztalon belüli nagy törésvonal az MDF - Fidesz, illetve az SZDSZ között húzódott. Maradjunk egyetlen jelzőnél: a négyigenes népszavazás ötletét populistának nevezte a régi szép időkre visszaemlékező Kövér.
A Fidesz titkos belső történetét közelről ismerők persze tudhatták, hogy az 1989. novemberi népszavazással bajok vannak. A Fiatal Demokraták Szövetsége ugyanúgy nem írta alá a háromoldalú tárgyalásokat lezáró szeptemberi megállapodást, mint az SZDSZ, s bár részt vett a referendumhoz szükséges aláírások gyűjtésében, majd az első országos méretű szabad politikai kampány során (akárcsak a szociáldemokraták és a Kisgazdapárt) a négy 'igen' mellett mozgósította szimpatizánsait, mégis az offenzívába lendült SZDSZ népszerűsége nőtt meg látványosan. Kövér László ekkor jutott először arra a gondolatra: Orbán Viktor néhány hónapos távollétében Fodor Gábor nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a siker gyümölcseit a Fidesz is learathassa.
Most azonban magát a négyigenes népszavazást bírálja Kövér. A refendumot kezdeményező négy politikai párt képviselői 1989. november 11-i nyílt levelükben még azzal érveltek, hogy "egy elsietett elnökválasztás befejezett tények elé állítaná az új, szabad Magyarországot". (Tiszta lappal, szerkesztette Bozóki András, Budapest, 222. o.) A radikális rendszerváltásért küzdő Fidesz mindeddig éppen a reformkommunista Pozsgay Imre köztársasági elnökké választásának megakadályozását tartotta a demokratikus átmenet egyik legnagyobb politikai fegyvertényének. "Tölgyessynek támadt az a zseniális ötlete, hogy kezdeményezzünk népszavazást. Tölgyessyé az érdem, ez az ő ötlete volt. Az ellenzéki alá nem írásból inkább a Tölgyessy-beszédet őrizte meg a kollektív emlékezet. De a közvéleményben megmaradt más is, nevezetesen az, hogy ott ült a Fidesz képviseletében Kövér László, s vele szemben Pozsgay kijött a sodrából. Ebben a vitában Pozsgay nyilvánvalóan alul maradt. Ez a fellépés legalább olyan fontos része a Fidesz történetének, mint mondjuk az én június 16-i beszédem." Mindezt Orbán Viktor a róla szóló portrékönyvben Kéri Lászlónak fejtette ki 1994-ben (Századvég Kiadó, Budapest, 49. o.). Csakhogy akkor most a köztársasági elnökválasztás kiírásának elhárítása - a négyigenes népszavazás - (az 1989-ben még eszdéeszes) Tölgyessy Péter 'zseniális' avagy 'populista' ötlete volt? (Hogy kinek a fejéből pattant ki először a referendum gondolata, arra az egykori főszereplők közül többen többféleképpen emlékeznek vissza - de ez teljesen más kérdés.)
A szemünk előtt formálódó új Fidesz - MPP hivatalos párttörténet egyelőre nem tud megbírkózni azzal a problémával, hogy az SZDSZ-től való korai teljes elhatárolódás az ősfideszes antikommunista múltat is eltörölné, de legalább is alapos revízió alá venné. Mindez már a szervezet belső identitását és a vezetők önbecsülését érintené. Az új koncepció sematizált változatának kidolgozása egyelőre kemény dió, keményebb feladatnak tűnik, mint a Magyar Narancshoz, a Demokratikus Chartához vagy a taxisblokádhoz fűződő Fidesz-viszony utólagos átértékelése lehetett. A barát-ellenség közérthető ellentétpár alkalmazása mintha most nem működne.
Kövér László a következő szavakkal fejezi be az interjút: "Az 1988 és 1990 közötti időszak életem legboldogabb évei közé tartozik. Semmit sem tennék másként, bár sok mindent másképpen látok. Amit ma másképpen tennék, az már 1990 után következett." Az utolsó üzenet világos, s meg is felel az 1993-95 között kikristályosodott hivatalos fideszes párttörténetnek. Csakhogy az ezt megelőző mondat szerint a Fidesz 1990-ig mindenben megfelelően politizált. Akkor tehát mégis helyes volt a 'populista' négyigenes népszavazás sikeréért küzdeni 1989-ben? Vagy a Fidesz tudatosan csak ímmel-ámmal vett részt az akcióban? (Ez lehetetlen, mert akkor Fodor bírálata értelmetlenné válik.) Vagy ott sem voltak a fideszesek? Ezen a ponton egyelőre megbicsaklik Kövér historizáló gondolatkísérlete.
Előbb-utóbb persze nyilván meggyőzőbb párttörténeti munkák is születnek majd tollából. Csak nehogy addig baloldali elhajlás vádjával mégis kizárják a pártból az ideológiailag végképp összezavart Fidesz-tagok!